„Olyan zenekart keresünk, ami nemzetközi számokat játszik, mivel a vendégek fele külföldi. Lehet benne egy pár magyar mulatós szám is, de nem szeretnénk, hogy ez a stílus uralja az estet. Mivel sokan nem értenek magyarul, szeretnénk, ha sok angol nyelvű szám szerepelne az listán. E-mailben szeretnek értesülni az ajánlatokról. Előzetes egyeztetés nélkül nem szeretnék telefonhívásokat kapni! Köszönöm a megértésüket.”
A fenti sorokat egy fizetős ajánlat kérő oldalról ollóztam ide.
Kedves Ifjú párok!
Higgyétek el nekem, aki mögött nem kevés lejátszott lagzi van, jelesül nagyon sok, ahol nemzetközi vendégek voltak, sehol nem volt jellemző az angol nyelvű dalok többsége. Az idegen nem azért jön ide, hogy a saját nemzeti ételét egye, a saját zenéjét hallgassa, a vendéglátójával beszélgessen anyanyelvén.
Nem régen játszottunk egy francia-magyar lagziban, ahol a vőlegény mintegy 20 vendége udvariasan megtapsolta (ülve) azt a néhány sanzont, amit játszottunk gesztusként nekik, majd a magyar mulatós zenére hatalmasat táncoltak. Szégyenszemre a magyar vendégek ültek, mint a....
„Mivel sokan nem értenek magyarul”...akkor a zenekar dolga, hogy „szórakoztassa” őket az angol dalokon keresztül. Ugye ez vicc!
Szeretném, ha jól látnátok ezt a dolgot. Nem egy barátom van, akik külföldön nagyon előkelő helyen játszottak, természetesen hatalmas kinti repertoárral. Szenzációs zenészek! De!!! Utálják a mulatós zenét, ezért vagy nem, vagy nagyon keveset, vagy a műfaj utálata miatt „íztelenül” játsszák. Nekem el is árulják, hogy ne is küldjek olyan lagzit, ahol kell mulatóst játszani. Akkor kérdezem én, hogy hogyan is vagyunk? Szerintem sokkal jobb választás egy olyan zenekar, amelyik inkább több magyar dallal rendelkezik, mint angollal. Persze a kötelező ABBA dalok és még jó néhány nem hiányozhat egy jól felkészült zenekar műsorából. De ne ezek képezzék a műsor fő gerincét.
„E-mailben szeretnék értesülni az ajánlatokról. Előzetes egyeztetés nélkül nem szeretnék telefonhívásokat kapni! Köszönöm a megértésüket.”
Kedves Ajánlatkérő!
Egyik oldalról megértem a kérését. Az én oldalamról kifejezetten rosszallom, hogy nem engedi elmondani azt, amit nem lehet leírni egy e-mailben. Mit lehet leírni? Mi a zenekar neve, hány tagú, milyen hangszerek vannak, mennyiért vállalja a zenekar a fellépést. Mit nem lehet leírni? A személyes empátiát, a filinget, azokat a finomságokat, ami megkülönbözteti a többitől. Nagyon sajnálom azokat, akik visszautasítják az ilyen beszélgetést, ahol oly sok mindent megtudhat a zenekarról. Ők még jobban sajnálhatják.
Van egy barátom, aki úgy irányítja a beszélgetést, hogy néhány mondat után eldönti, folytatja-e, vagy rutinosan befejezi. Ő nem mindenkinek vállalja a zenélést. Lehet neki van igaza...
Szóval a blog ezen része nagyon keveseknek szól, mert 20 beszélgetésből 19 en nagyon hálásak, hogy veszem a fáradságot, időt (és költséget!), hogy megtisztelem az ajánlatkérőt 15-20 perces beszélgetéssel. Ezek a beszélgetések nagyon jó hangulatban folynak. Olyan dolgokra hívom fel a figyelmet, ami egy „földi halandónak” eszébe nem jutna! Ha nem minket választanak, akkor is hasznosak ezek a beszélgetések a zenéről. Hiszen nem a postással beszélget, aki mellesleg 1 hónapban egyszer jár lagziba játszani (mellesleg a kottát sem ismeri, hamisan énekel, igaz lehet fele pénzért ), hanem egy karmesterrel, aki ebben éli az életét, a zenében, az állandó tanulásban, gyakorlásban.
