Tragikomikus ez a kis történet.
Budapest melletti kisvárosba keres valaki házassági évfordulóra
zenekart 30-40 fős társaság szórakoztatására. Felhívom
telefonon, igen kellemesen elbeszélgetünk a lehetőségekről.
Ígéri, hogy visszahív. Egy hét múlva én újra hívom,
kérdésemre, hogy megoldódott e a zenekar kérdése, azt a választ
kapom, hogy igen. Kettő fő! 30 ezer forintért elvállalta a
feladatot.
Az olvasóra bízom a választás
megítélését. Azért én is elmondom miért ez a címe ennek az
írásnak.
Tragikus, hogy vannak emberek, akik
bármennyire kevés pénzért elmennek mások szórakozását tönkre
tenni. Ez még valahol az ő szemszögükből érthető, mert az
emberek az éhhalál küszöbén vannak. Attól még nem zenész
valaki, hogy birtokol egy hangszert, néhány dalt el tud rajta
játszani. Ugyanakkor a megrendelő részéről valami hallatlan
nagy tudatlanság, felelőtlenség ilyen „olcsójánosokat”
kontárokat elhívni egy patinás eseményre. A dolog pikáns része,
hogy az illető, aki a nyilvános ajánlatkérést közzé tette,
Skóciában él! Egy egészen picivel több volt az én
ajánlatom...egy profi ajánlata. Az ajánlatkérő sajnos azt
gondolja spórolt tízezer forintot. Hát nem! Vesztett egy gyönyörű
zenei élményt!
Isten óvja a királyt és a menyasszonyokat!
Ti pedig
óvakodjatok a kontároktól, a botcsinálta, magukat zenésznek
valló egyedektől!
