Egy régebbi írásomban arról írtam, hogy mi zenészek igazából reprodukálunk és nem produkciót hozunk létre. A produkció, az maga az eredeti előadás, a felvétel amit hallunk az eredeti előadótól.
A mi feladatunk ennek a lehető legjobb "másolása". Ebből eredően kötelesek vagyunk mi zenészek a dalokat nagyon pontosan megtanulni.
A szabadabb műfajok, mint pl.: foxok, csárdások megkívánják a megalapozott harmónia ismeretet, illetve annak gyakorlati művelését. Nagyon sok zenekarnál fellelhető durva hiányosság a nem megfelelő harmónia kiválasztása.
A bajt még tetőzi egy be nem gyakorolt basszusgitár szólam.
Bizton állítom, hogy a zene két fő részből áll. Az egyik maga a dallam, -amit általában énekelünk, a másik a legmélyebb szólam a basszus. (azért ez ennél picit bonyolultabb) Ha ez a kettő a "helyén van", gyakorlatilag "bele hallható" a helyes harmónia. Hihetetlen, de a harmóniák bizonyos (harmóniai) irányba mutatnak. Ezek belső szabályok, amiket csak a tanult zenészek képesek betartani. Ezeket a hibákat a nem zeneértő közönség egyszerűen úgy éli meg, hogy "valami nem jó". Nem tudja mi a baj, de érzi, hogy nem tud úgy táncolni rá, ahogy szeretne. Attól, hogy valaki nem zeneértő, még lehet igényes zenehallgató. Nos ezek az ifjú párok választják a Leslie Music zenekart, illetve hozzá hasonló kvalitású együttest. Most talán ennyit a zenei elvárásokról.
Néha előfordul, hogy a meglévő jól begyakorolt hangszerek mellé vagy helyett, másik hangszert szeretne a vőlegény. Természetesen igyekszünk ezeket a kívánságokat is teljesíteni, de!
Egy zenekar csak akkor tud 100% on teljesíteni, ha az összegyakorolt repertoárt mindig azok a zenészek játsszák. Persze egy két műfajon belül ha jó zenészek találkoznak az érdekes dolgokat eredményezhet. De nem az esküvői műfajban, ahol nagyon sokféle zenét kell jól játszani!
Az egyik előző blogomban már írtam néhány gondolatot erről, mikor szaxissal kellett bővíteni a zenekart........Most felmerült egy kérés, melyben dobost szeretne látni a vőlegény.
Elmondtam neki, hogy ha üzletet kötünk, én nem hétvégi dobost viszek, aki nem képes egyenletesen tartani a tempót, mert egész héten nem ült a dobszerkó mellett és nem gyakorolt, hanem olyan kollegát viszek magammal, aki a hétköznapjait egy katonazenekarban tölti és naponta több órát! játszik a hangszerén.
Had utaljak itt is a zenekari létszám és a honorárium összefüggéseire.
Ez a vőlegény elmondta, hogy azért a pénzért 6 fős! zenekartól kapott ajánlatot, amennyit mi kérünk egy lagziért hárman. Ez ott helyben, mindegy....valahol az ország szegletében.
Itt vetődik fel a kérdés: hétvégi kontárokat akar valaki, vagy ugyan azért a pénzért igazán minőséget szeretne a lehető legszélesebb repertoárral, technikával, kidolgozott zenei megoldásokkal.
Arról nem is beszélve, dupla ital - étel...és a 6 ból 3 legtöbbször csak imitálja a játékot.
Ilyet még feltételezni sem szabad! Így van? Kérdem én, ez a hat zenész a lagzi alatt elhangzó összes dalt precízen beállította, próbákra járt mindenki........hogy jól szóljon a speciális állásokat megtanulták? És nem a csárdásra, foxra gondolok, hanem mondjuk a Micsoda nő ez a férfi c. dalra. Ugye mindenki szeretné hallani? Igen, bennem ezek a kérdések merülnek fel, amikor hallok itt a neten ilyen létszámú zenekarokat játszania a bemutatkozó oldalukon. Már náluk is hallható néhány dalban, hogy alapokat használnak. Akkor meg minek a 6 embert fizetni? Mondják sokan ...mert annak feeling je van! Én ebből nem kérek!
Igen, amiket elsoroltam hibákat.........lehet valaki ezt feeling nek hívja.
Én biztosan nem tűrném a lagzimon 1 percig sem.
Elvárások és hangszeres lehetőségek
